István Tömörkeny

István Tömörkeny rozený Steingassner (21. prosince 1866 Cegléd – 24. dubna 1917 Szeged) byl rakousko-maďarský spisovatel, novinář, etnograf, archeolog, ředitel muzea a knihovny.

István Tömörkény
1900
Narození	21. prosince 1866 Cegléd
Úmrtí	24. dubna 1917 (ve věku 50 let) Szeged
Místo pohřbení	Centrální hřbitov v Segedínu
Povolání	novinář, úředník, spisovatel
Národnost	rakousko-maďarská
Manžel(ka)	Emília Kissová
Děti	Lászlo Tömörkeny, Erzsébet Dénesné
Rodiče	Josef Steingassner, Mária Ströbl
multimediální obsah na Commons
Seznam děl v Souborném katalogu ČR
Některá data mohou pocházet z datové položky.

Životopis

Narodil se v rodině hostinského Josefa Steingassnera (1825–1883) a Márie rozené Ströblové (1826–1893), otec byl Rakušan, matka Italka. Jeho sourozenci: Gyula (1854), József (1856–1922), Emil (1858–1913), Mária (1859–1949), Béla (1860–1906), Zsigmond (1862–1896), Olina (1863) a Etel (1865–1867). S manželkou Emílií rozenou Kissovou (1871–1945) měl dvě děti: Lászla (1895–1971) a Erzsébet Dénesné (1897–1988).

Kariéra

V době jeho narození si jeho otec pronajal hostinec Indóház v Ceglédu. István Steingassner začal svá studia u piaristů v Szegedu, poté tři roky studoval na reformované střední škole v Makó (1877–1880). V 16 letech však musel přerušit středoškolské studium, protože se rodina finančně zruinovala. V letech 1882–1886 byl lékárníkem, ale tato kariéra ho neuspokojovala, toužil po nezávislosti, chtěl být sám sobě šéfem. S pomocí příbuzných vstoupil jako novinář do Szeged Híradó. Změnil si příjmení na Tömörkeny, protože v Maďarsku v době dualismu nebylo možné účastnit se veřejného života pod cizím jménem. Žurnalistika byla vhodná pro rozvoj jeho spisovatelského talentu. Neměl ani maturitu, (v lékárně se tehdy diplom nevyžadoval), a tak musel v roce 1888 jako všichni příslušníci neprivilegovaných sociálních skupin, rolníci a dělníci narukovat do armády. Sloužil dva roky na bosensko-turecké hranici (1888–1889) a musel se naučit srbsky. Sloužil jeden rok ve Vídni (1890–1891), kromě nářeční němčiny přivezené z rodiny se ve Vídni naučil i německý spisovný jazyk. Začínal jako vojín a odešel do civilu jako četař. Seznámení s jeho spolubojovníky, mladými rolníky z regionu Szeged, změnilo jeho dosavadní společenské zkušenosti.

Po demobilizaci si přestěhování do Budapešti rozmyslel, raději zůstal v Szegedu a rozhodl se pracovat jako novinář a spisovatel pro Szegedi Napló, který měl mnohem "svěžejšího" ducha než Szegedi Híradó. V roce 1899 doufal, že bude jmenován šéfredaktorem, ale to se nestalo. Na návrh učence Immánuela Löwa, vrchního segedínského rabína, přijal místo úředníka v Somogyiově knihovně a městském muzeu, kde byl ředitelem János Reizner (1847–1904). Spolu s Reiznerem zvládal knihovnické a muzejní úkoly, účastnil se odborných kurzů pořádaných Národním inspektorátem muzeí a knihoven (MKOF), absolvoval knihovnictví (1900), přírodopis (1901), etnografii a archeologii (1903). MKOF průběžně napomáhalo organizaci venkovských knihoven a muzeí pořádáním odborných kurzů, těchto kurzů se účastnil i zakladatel szentesského muzea Gábor Csallány a později i Ferenc Móra. Po smrti Jánose Reiznera se Tömörkeny stal ředitelem knihovny a muzea až do své smrti v roce 1917.

Jeho práce

Úkolem Tömörkenyho společně s Ferencem Mórou bylo rozšířit, zkatalogizovat a poskytnout čtenářům 40 000 svazkovou knihovnu kanovníka Károly Somogyi z Ostřihomi, a shromáždit, systematizovat a zabývat se všemi oblastmi muzeologické vědy. Byla to numismatika, přírodopis, archeologie, místní historie, výtvarné umění, vytvoření a rozšíření etnografické sbírky.

Etnografický badatel a historik umění Sándor Bálint, literární vědec a místní historik László Péter a literární historik András Lengyel, muzejník, dokázali ocenit 6000 národopisných muzejních předmětů, o které bylo muzeum díky Tömörkenymu obohaceno. Později, po celá desetiletí, dokázali sbírku navýšit jen zhruba o šestinu této částky. Všechny jeho povídky a novely, které publikoval v Szegedi Naplo, Magyar Hírlap a v samostatných svazcích, byly zachráněny z doby pomíjejícího/transformujícího se rolnického světa. Tömörkény také přispěl ke sbírce lidového jazyka, svými 3 500 neregistrovanými, nesebranými slovy pro velký segedínský slovník Kálmána Szilyho. Až v roce 1957 Sándor Bálint zhodnotil jeho lingvistické dílo, přinesl segedínský slovník pod svou střechu a vydal jej. Tento krásný segedínský dialekt, kterým ještě mnoho lidí mluvilo nejen v té době, ale i v 60. letech 20. století.

Tömörkényho dílo charakterizovalo radikální a důsledné oproštění od ideologie, pracovalo s nástroji naturalismu v literatuře. Vítal modernu, oprávněně se obával poškození morálních hodnot. Jeho literární tvorba a etnografická sbírka nebyly sobecké, vystihl podstatu současného Segedína a ukázal lid, na jehož zádech byl palácový Segedín postaven. Jeho díla byla hodně citována a znovu a znovu vydávána, ale málokdo mu rozuměl, soudobá literární kritika se mu posmívala; tehdejší tisk od něj očekával hlavně humorné spisy, akademická kritika mu vyčítala „rozpínavost“ a přílišnou etnografii jeho detailních kreseb.

Po úmrtí Tömörkenyho, druhý den vyšel Mórův nekrolog v Szeged Naplo, ve kterém se mj. dočtete:

"Tömörkényho váha v kulturních dějinách je nesrovnatelně větší než váha kteréhokoli z jeho předchůdců či nástupců. Dílo, které vytvořil, je nejvýznamnější, jaké kdy bylo ve zdi segedínského muzea."

Členství

• Člen spolku Dugonics (od roku 1892, generální tajemník od roku 1907)
• Kruh segedínských spisovatelů a novinářů (předseda v roce 1902)
• Asociace Árpáda Pusztaszeriho (generální tajemník)
• Zástupce města v Szegedu
• Asociace venkovských novinářů (jeden z jejích vůdců)
• Člen spolku Petőfi (od roku 1906)

Památka

• Jeho pamětní deska v Makó, na zdi hotelu Korona

• Jeho vzpomínka je uchována v životopisných spisech Ference Móry.
• Od roku 1952 nese jeho jméno Gymnázium a střední umělecká odborná škola Tömörkeny István v Szegedu.

Dílo

Do roku 1917

• Szegedi parasztok és egyéb urak; Bába, Szeged, 1893
• Betyárlegendák. Az alföldi rablóvilág történetei. Első könyv; Engel Ny., Szeged, 1898
• Jegenyék alatt. Elbeszélések; Engel Lajos, Szeged, 1898
• Vizenjárók és kétkézi munkások; Engel Lajos, Szeged, 1902
• Gerendás szobákból. Elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1904
• Förgeteg János, mint közerő s más elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1905 (Vidám könyvek)
• Különféle magyarok meg egyéb népek; Singer-Wolfner, Bp., 1907– az 1910-es kiadás a Gutenberg gyűjteményben
• Napos tájak; Singer-Wolfner, Bp., 1908
• Homokos világ. Elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1910
• Ne engedjük a madarat... s más holmik; Franklin, Bp., 1911
• Egyszerű emberek; Élet Ny., Bp., 1912
• Bazsarózsák; Singer-Wofner, Bp., 1912
• Margit; Légrády Ny., Bp., 1916
• Népek az ország használatában; Táltos, Bp., 1917

1918–1944

• Célszerű szegény emberek; sajtó alá rend., bev. Móra Ferenc; Délmagyarország, Szeged, 1922
• Öreg regruták. Elbeszélések; Stádium, Bp., 1942
• Három színjáték; sajtó alá rend., bev. Sík Sándor; Dugonics-Társaság, Szeged, 1942
• Gerendás szobák; tan. Gulácsy Irén; Singer-Wolfner, Bp., 1943
• Rónasági csodák; sajtó alá rend. Sík Sándor; Szukits, Szeged, 1943
• Subavásár és más elbeszélések; előszó Berthe Nándor; Kölcsey-Egyesület, Arad, 1944

1945–1989

• Vándorló földek. Válogatott elbeszélések; bev. Sőtér István; Ifjúsági, Bp., 1952
• Föltetszik a hajnal. Tárcák, rajzok, elbeszélések; sajtó alá rend. Madácsy László; Tiszatáji Magvető, Szeged, 1955
• A tengeri város. Elbeszélések. 1885–1896; sajtó alá rend. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1956
• A Szent Mihály a jégben. Elbeszélések 1897–1900; sajtó alá rend. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1957
• Új bor idején. Elbeszélések. 1901–1904; sajtó alá rend., utószó Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1958
• Hajnali sötétben. Elbeszélések. 1905–1910; sajtó alá rend., utószó Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1958
• Fakadó víz. Válogatott novellák; vál., utószó Nagy Pál; Állami Irodalmi és Művészeti, Marosvásárhely, 1959 (Magyar klasszikusok)
• Barlanglakók. Elbeszélések 1911–1913; sajtó alá rend., utószó Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1959
• Öreg regruták. Elbeszélések 1914–1915; sajtó alá rend., jegyz. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1959
• Fecskék. Elbeszélések; vál. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1960 (Aranykönyvtár)
• A kraszniki csata. Elbeszélések. 1916–1917; sajtó alá rend. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1960
• Munkák és napok a Tisza partján. Cikkek, riportok, tanulmányok 1884–1916; sajtó alá rend., utószó Péter László; Szépirodalmi, Bp., 1963
• Értetlenek az emberek; Vidám könyvek; Magvető Könyvkiadó, Bp., 1963
• A gondolat félénk madár. Elmés mondások Tömörkény István írásaiból; összeáll. Rully János, sajtó alá rend. Kiss László; Tömörkény István Gimnázium, Szeged, 1964
• Katona a kötélen; vál., szerk., utószó Péter László; Szépirodalmi, Bp., 1989

Po roku 1990

• Gül Baba zarándokai. Írások Makóról; vál., utószó Péter László; KÉSZ Makói Csoport, Makó, 1991 (A makói Keresztény Értelmiségi Szövetség füzetei)
• Rónasági csodák; Szukits, Szeged, 1993 (Igényes könyvtár)
• Csata a katonával; vál., szerk. Péter László; Szabad Föld, Bp., 1998 (Szabad Föld kiskönyvtár)
• Hühü. Válogatott elbeszélések; vál., utószó Péter László; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár)
• Hétről hétre. Publicisztikai írások, 1894–98; gyűjt., gond., jegyz., utószó Péter László; Bába, Szeged, 2000 (Tisza hangja)
• A nép nem tréfál. Sebőkhögyi elbeszélések; vál., utószó Péter László; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár)
• János a földdel; vál., utószó Péter László; Osiris, Bp., 2001 (Millenniumi könyvtár)
• Két vénség és más elbeszélések; szöveggond., utószó Csűrös Miklós; Unikornis, Bp., 2001 (A magyar próza klasszikusai)
• Nehéz emberek és más elbeszélések; szöveggond., utószó Csűrös Miklós; Unikornis, Bp., 2002 (A magyar próza klasszikusai)
• Mesék amik teremnek (Herbárium könyvek) Bodobács Kiadó, Szentes, 2008 https://web.archive.org/web/20111204202017/http://bodobacskiado.hu/node/5
• Rózsa Sándor nálunk (Betyárok és egyebek) Bodobács Kiadó, Szentes, 2009 https://web.archive.org/web/20111204202012/http://bodobacskiado.hu/node/2
• Útban fáradozunk; Magyar Szépmíves Céh, Pécs, 2010
• Pusztai iskola. Elbeszélések; összeáll. Mester Zsolt; Szt. Maximilian Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2011 (Szent Maximilian családi könyvtár)
• Tiszai legenda. Elbeszélések; Mozaik, Szeged, 2012
• Fakadó szerelmek. Lappangó írások; gyűjt., szerk., szöveggond., jegyz. Urbán László; Napkút, Bp., 2012 (Remekírók retró)
• Tréfál az idő. Elfelejtett írások; szerk., szöveggond. Péter László; Wesley János, Bp., 2014
• Mihály furfangéroz. Kötetben meg nem jelent írások; gyűjt., szerk., szöveggond., utószó Urbán László; Kortárs, Bp., 2017

V češtině

• Urovnaná záležitost – přeložil Jan Hnátek; in: 1000 nejkrásnějších novel... č. 29. Praha: J. R. Vilímek, 1912

Odkazy

Reference

V tomto článku byl použit překlad textu z článku Tömörkény István na maďarské Wikipedii.

Externí odkazy

• Obrázky, zvuky či videa k tématu István Tömörkény na Wikimedia Commons

Literatura

• A Dugonics Társaság Tömörkény-emlékünnepe. 1918. ápr. 28.; Endrényi Ny., Szeged, 1918
• Móra Ferenc: Tömörkény; Délmagyarország Ny., Szeged, 1922
• Márky Imre: Mécsesek Tömörkény sírjára. Halálának tizedik évfordulóján; Ablaka Ny., Szeged, 1927
• Rozgonyi Margit: Tömörkény István; Nagy Ny., Bp., 1932
• Ortutay Gyula: Tömörkény István; Magyar Irodalomtörténeti Intézet, Szeged, 1934 (Értekezések a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből)
• Némedy Gyula: Tömörkény István. Emlékbeszéd; Tömörkény Társaság, Szeged, 1937
• Juhász Gyula: Tömörkény István élete és művei; Dugonics Társaság, Szeged, 1941
• ifj. Tóth László: Tömörkény István irodalomtörténeti sorsa; bev. Némedy Gyula; Szegedi Napló Ny., Szeged, 1942 (A Tömörkény Irodalmi Kör kiadványai)
• Gulácsy Irén: Tömörkény szobra előtt; Szegedi Új Nemzedék, Szeged, 1943
• Péter László: Tömörkény István összegyűjtött művei. Betűrendes mutató; Somogyi Könyvtár, Szeged, 1961
• Kispéter András: Tömörkény István; Akadémiai, Bp., 1964 (Irodalomtörténeti könyvtár)
• Emlékkönyv Tömörkény István születésének centenáriumára; szerk. Kovács Sándor Iván, Péter László, bev. Ortutay Gyula, bibliogr. Reguli Ernő; Városi Tanács–Csongrád Megyei Tanács, Szeged, 1966
• Vitányi Borbála: Személynévadás Tömörkény István műveiben; ELTE, Bp., 1981 (Magyar névtani dolgozatok)
• Sík Sándor: Szegedi klasszikusok; szerk., bev. Péter László; Somogyi-könyvtár, Szeged, 1989
• Tömörkény világa. Cikkek, tanulmányok; Lord, Bp., 1997
• Hajnali sötétben. In memoriam Tömörkény István; vál., szerk., összeáll. Lengyel András; Nap, Bp., 2005 (In memoriam)
• Péter László: Bécsi hármaskönyv. Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula emlékei; Bába, Szeged, 2006
• Tömörkény 150. Tanulmányok a 150 éve született Tömörkény István tiszteletére; szerk. Bene Zoltán; Areión Kulturális Egyesület, Szeged, 2016
• Apró Ferenc: Tizenhét írás Tömörkényről; Gradus ad Parnassum, Szeged, 2017

Autoritní data	NKC: mzk2013764827 BIBSYS: 90850947 BNF: cb12781400n (data) GND: 132388847 ISNI: 0000 0001 0982 9067 LCCN: n83012906 NTA: 308177908 SUDOC: 251497534 VIAF: 67625866 WorldCat Identities: lccn-n83012906